5 gondolat, ami mindig jobb kedvre derít
Amikor kitaláltam a “boldogságszokások” fogalmat, ráébredtem arra, hogy a fizikai szokások mellett talán még fontosabbak a mentális rutinjaink. Azaz az, hogyan gondolkozunk egy-egy helyzetről. A lehető legátlagosabb szituációkban érzem azt, hogy “oké, nem vagyok boldogtalan, de boldog sem”. Például akkor, ha egy munkanap után elmélázva bandukolok hazafelé. Választhatom azt, hogy ilyenkor kitalálok valami kreatív megközelítést a hazaútra (pl. narrálom a cselekményt, mintha egy regényben lennék), vagy tehetem azt, hogy előhúzom azokat a mondatokat, amelyek mindig jobb kedvre derítenek. Most ezeket gyűjtöttem össze:
"Ha boldog akarsz lenni, légy az."
Ez az idézet kiskamasz óta velem van. Nagyon megtetszett, sokszor eszembe jutott, mégis nehezemre esett megtanulni, hogy a boldogság valóban, mindig döntés kérdése. Legtöbbször akkor kell emlékeztetnem magam erre, amikor kezd eluralkodni rajtam egy-egy negatív érzés. Nem arról van szó, hogy nem engedem magamnak meg az érzéseimet, de néha észreveszem magamon, hogy fenttartok egy érzést (pl. sértődöttség), akkor is, amikor régen elengedhetném. Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést: “Durcás akarok maradni egész nap vagy élvezném a további eseményeket?” Mindig választhatom a boldogságot.
"Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esni fog."
Vannak dolgok, amikre egyáltalán nem tudunk befolyással lenni, mint pl. az időjárás, az élet múlandósága, a világjárvány… Számomra ez az idézet erre emlékeztet és, ha nem is mindig látom meg az adott történés szépségét, arra hatással tud lenni, hogy legalább ne bosszankodjak miatta. Ez sem arról szól, hogy nem lehetnek negatív töltetű érzéseim, de energiapazarlás, ha valami olyannak akarok ellenállni, ami erősebb nálam. Az elfogadásra figyelmeztet és arra, hogy minden rosszban lehet valami jó.
"Engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki vagy."
Ezt a két mondatot fél éve fogalmaztam meg magamnak, és azóta az egyik életfilozófiám. Kismillió hatás ér bennünket minden egyes percben és könnyű elveszíteni benne a valódi önmagunkat. Mély önismeretre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy vállalni merjük az egyediségünket. Az őskorban az jelentette számunkra az egyedüli életben maradási lehetőséget, ha a törzs része maradtunk. Akit kitagadtak, arra a halál várt. Ez az ősi ösztön máig kísér minket, pedig manapság már nagyobb értéke van annak, ha valaki vállalja a saját csodálatos egyéniségét.
Sokáig kísértett a “feladat”, hogy meghatározzam az énmárkámat, a küldetésemet az online világban a vállalkozásom számára. Nagyon zavart, hogy nem tudok egyetlen fogalmat kitűzni a “hajóm zászlajára”, mert annyi minden érdekel. Ekkor döntöttem el, hogy lerázom magamról ezt a kényszert és merek önmagam lenni. Azt hiszem, hogy ez a megengedés volt az, ami elvezetett a valódi hivatásomig, a Boldogságszokásokig.
A világ zaja így is sokszor képes elbizonytalanítani, de ilyenkor nyúlok ehhez az idézethez, ami emlékeztet arra, hogy a legerősebb eszköz: önmagamnak lenni.
"Tedd széppé a napod!"
A mindfulness oktatóm tanította ezt a köszönést. Eleinte erőltetettnek éreztem, de ma már érzem a mondat erőteljes hatását. Amikor azt kívánjuk a másiknak, hogy “Legyen szép napod!”, akkor azzal a körülményekre bízzuk az elkövetkezendő időszak megélését. A “Tedd széppé a napod!” a másik kezébe adja az irányítást, azaz emlékeztet arra, hogy a dolgok pozitív vagy negatív megítélése kizárólag a mi szemüvegünkön múlik.
Ennek a mondatnak akkor volt a legnagyobb jelentősége, amikor egy éve, a születésnapom nem alakult a legjobban. Kaptam egy csomó “Boldog szülinapot!” üzenetet a Facebookon, de egy cseppet sem voltam boldog. Egy kis ideig magával rántott az elkeseredettség, de amikor eszembe jutott a fenti gondolat, máris arra került a fókuszom, hogyan tehetném boldoggá a napomat.
"Itt és most."
Számos alkalommal rám tör a nyughatatlanság, és bár van jó néhány fizikai módszerem az önnyugtatásra (pl. naplóírás), nem mindig tudom alkalmazni ezeket. Ilyenkor csakig a mentális eszköztáramhoz nyúlhatok, ahol felvillan az emlékeztető: ITT és MOST zajlik az élet. A figyelmemet elkezdem a jelenre összpontosítani, mert a teljes jelenlétben megszűnik az aggodalom. Ez a gondolat mindig figyelmeztet, hogy észleljem a környezetemet, nézzek szét, érezzem meg az illatokat, az éltető levegőt, figyeljem az emberek arcát… A stresszkezelés legerősebb fegyvere, ha a figyelmedet a jelenre összpontosítod.
Tartsd magadnál a saját idézettáradat!
A fent leírt tapasztalatok alapján arra buzdítalak, hogy te is keresd meg a saját mondataidat. Azokat, amelyek jobb kedvre derítenek, boldogabbá tesznek, örömmel és békességgel töltenek fel. Továbbviheted ezeket a gondolatokat és megoszthatod kommentben a saját idézeteidet! 🙂
Abban támogatlak, hogy nőként fokozatosan, lépésről-lépésre közelebb kerülj ahhoz, hogy önazonosan egyensúlyt teremts az életterületeid között, valamint megtanuld örömmel élni a mindennapokat.
0 hozzászólás