Hazaértem, mosogattam, róttam szokásos háziasszonyi köreimet, közben pedig gondolkoztam, hogyan kellene hazavárnom a férjemet? Vajon annak örül, ha minden ragyog vagy inkább álljak be a tus alá, tegyem rendbe magam és szexisen várjam az ajtóban? Valójában tudtam, tudom, hogy milyen fogadtatást szeret igazán, tudom, hogy melyik női szerepemre vágyik a legjobban. Sokszor mégis könnyebb azt választani, ami én ösztönösen vagyok.

A párkapcsolatban vannak férfi és női szerepek. Vannak, amelyeket „jól játszunk, ránkszabottak” és vannak gyakorlást igénylő szerepek. Általában minden szerep megnyilvánulási formáira van igény, a gyakoriság és a milyenség minden párnál más és más.

Ebben a cikkben ezekről a szerepekről lesz szó a saját tapasztalataim, tanulságaim alapján, a végén pedig olyan kérdéseket és gyakorlatokat találsz, amivel rálátásod lehet arra, hogy mely szerepekben vagy, mire vágysz, hogyan tudtok ezekről kommunikálni?

Nálam az egyik legerősebb szerep, hogy kislány korom óta arról álmodoztam, hogy gyerekeim lesznek. Persze hozzáképzeltem a férjet, de sokkal előbb készültem az anyaszerepre, mint arra, hogy előtte feleség leszek. Sok idő kell(ett), hogy ezt is megtanuljam.

Így kezdődött az első komolyabb párkapcsolatom, ahol 3 évig voltam a gondoskodó, precíz, alárendelt, háziasszonyként jól funkcionáló barátnő.  Ilyennek képzeltem ezt a státuszt, ebben voltam ösztönösen „jó”. Az akkori párom nem igazán szakadt le az édesanyjától, melyhez az anyukája is, ő is hozzájárult. Miután szakítottunk, ő egy 10 évvel idősebb nővel alakított ki kapcsolatot. Ekkor ébredtem rá, hogy az irántam érzett vonzalma inkább szólt annak az „anyaszerepnek”, amilyen én ösztönösen voltam, mint annak, aki mindezek mellett még vagyok nőként, emberként. Ehhez tudat alatt én is hozzájárultam, ami nem hiba, csak még nem ismertem fel, hogy mennyi mindenre hatással van az életemben az, hogy készülök az anyaságra. Többek között nem mindig tudtam megélni a szexualitás örömét, mert bekapcsolt a gondolat, hogy a szex a gyermeknemzésről kéne szóljon, de a páromat is ennek alapján „kerestem”.

A férjemmel kapcsolatban érdekes volt az a felismerés, hogy olyan emberbe szerettem bele, akit jó apának képzelek el. Sokáig szinte csak azt láttam, hogy majd jó apa lesz belőle. Amikor felismertem, hogy alig látom az embert, a férfit az elképzelt apaszerepen túl, elindulhatott egy őszinte, felnőttek közti kommunikáció. A tudatosodás és a beszélgetések hatására tudom, hogy a kapcsolatunknak akkor is működnie kell szeretettelien, ha esetleg nem lehetünk majd szülők. A szerepekről olvasva megállapítottam, hogy számomra ő nagyszerű barát, szerető, játszótárs, de hősnek nem tudtam látni…  

A férjem előtt néhányszor találkoztam egy mentős srácccal, de nagyon sokáig nyomott hagyott bennem. Nem értettem, hogy miért nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem kellettem neki. Az előző cikkben ajánlott Miért kell a szerelem a nőnek? Miért kell a szex a férfinak? című könyv és egy coach segítségével találtam meg a választ: a hős, a megmentő szerepét láttam benne mindössze a szakmájának köszönhetően. Ekkor fordult bennem át, hogy nem az a feladatom, hogy őutána sóvárogjak, hanem az, hogy meglássam a páromban, amikor a hős szerepet játsza. Onnantól kezdve elmúlt az ábrándozás és a helyébe lépett egy cselekvő erő, egy megoldandó feladat: Hogyan tudom meglátni a másiban a megmentőt, a hőst?

Az egyik coachee-mal is a párkapcsolati szerepekről beszélgettünk és közben megfogalmazott egy gondolatot: ő azt szeretné, ha a leendő társa barátja, szeretője, vállalkozó és alkotótársa is lenne. Ez a mondata eszembe jutatta a fentebb már említett könyv ide vonatkozó részeit. A nők olyan férfiakat keresnek, akikben „4 férfi lakik”: a hős, a játszótárs, a barát és a szerető. A férfiak olyan nőkhöz vonzódnak, akikben meglátják a „6 nőt”: szerető, szurkoló, mama, legjobb barát, oroszlánszelídítő, érett felnőtt. Ezek a könyvben megfogalmazott szerepek, melyek közül kinek mire van erősebb igénye. Ezeken túl lehetnek még szerepek, amelyeket látni szeretnénk a társunkban (szülőségre alkalmasság, alkotótárs, támasz…).

Amennyiben szeretnéd megvizsgálni a párkapcsolatodat, az igényeitekre rálátni, fejleszteni magadat egyes szerepekben, gondolkozz az alábbi kérdéseken:

• Melyik szerepedre vágyik legjobban a társad? Hogyan tudod magadat ebben fejleszteni? Nehezedre esik vagy könnyen jön? Melyik szerepedből vehetnél vissza, hogy helye legyen valami másnak?
• Melyik szerepét szereted a legjobban a párodnak? Hogyan bánik veled akkor? Elősegíted valamivel, hogy belelépjen ebbe a szerepbe?
• Vágysz-e valamilyen szerepre, amit ritkán látsz meg benne? Ő nem olyan vagy te nem látod olyannak? Hogyan tudod látni őt abban a szerepben? Hogyan tudnátok beszélgetni róla?

A Miért kell a szerelem a nőknek? Miért kell a szex a férfiaknak? c. könyv 151. és 247. oldalán található egy-egy teszt, amely segítségével megvizsgálhatjátok, hogy ki milyen pontszámot kapna a különböző szerepekben. (Amennyiben érdekel a teszt, írj nekem az info@fayhanna.hu címre.)

Amennyiben párkeresesés fáziságban vagy, ezt érdemes végigvezesd:

Írd le, hogy milyen szerepek hiányzanak az életedből! Aztán nézd meg őket és próbálj válaszolni ezekre a kérdésekre: 

• Mennyire fontos nekem ez a szerep? Ha sorrendet kellene felállítsak, hányas helyezést kapná? Egytől ötig mennyire fontos? – Mivel nem lehet mindent egyszerre, érdemes megvizsgálni, hogy melyik szerepre mekkora igényed van.
• Miért fontos nekem ez a szerep? Miért akarok ennyire ilyen „szerepű” társat? – Itt a saját belső érzéseidet, kapcsolódásaidat próbáld feltárni, az okaidat, a miértjeidet!
• Hogyan van szükségem erre a szerepre? Hogyan tudja ezeket kinyilvánítani a másik? – Itt pedig arra legyél kíváncsi, hogy milyen tettekben, hozzáállásokban tud megmutatkozni, ha a másik abban a bizonyos szerepben van.