A nyár elején csomó ismerősöm profilján azt láttam, hogy a szünidő kirobbant és „mindenki” nyaralni ment. Ekkor született meg ennek a posztnak az ötlete, de még most is aktuális (én még 1,5 hetet várok a nyaralásunkra :)). Az alábbi tippjeim a jövő nyáron is, de akár az év minden szakaszában aktuálisak lehetnek:

Elsőként az fogalmazódott meg bennem, hogyan is kezeljem a közösségi média által rámzúduló utazós/nyaralós képeket. Azt tudom (én is többnyire így működök), hogy mindenki a legszebb pillanatokat osztja meg az életéből. Azt nem látjuk, hogy mennyire izzadt le valaki a hosszú autóút alatt, vagy hányszor veszett össze a párjával, hogy várost nézzenek-e vagy strandoljanak… Ez a gondolat mindig segít, hogy ne érezzem magam rosszul mások képeit nézve (ilyenkor inkább a saját profilomat görgetem egy kicsit, hogy feltöltődjek a saját életem legszebb pillanataiból). Az is segít, ha olyan profilokat követek, akik őszinték és posztolnak arról is, ha a nyakukba zúdult az eső vagy a férjük vállalhatatlan képet készített róluk. Ezek – az önmagukat adó emberek – üdítő színfoltok a közösségi média egyhangúságában. Megteheted, hogy te is szabadságra mész, ezúttal digitális detox formájában. 

A nyár nem csak a nyaralás alatt élhető át. Mi az, aminek örülhetsz a meleg napok idején? Ahhoz, hogy a boldogságot fenntartsuk egy „egyszerű egyenletnek” kell megfelelni: az igényeink legyenek egyenlő vagy alacsonyabb szinten, mint a valóságunk. A valóságodat legegyszerűbben úgy emelheted, hogy gyakorlod a hálát mindazért, amid van, amit átélhetsz a jelenben. Engedd meg magadnak élvezni az életet! Az egyik kedvenc gyakorlatom mostanában, hogy egy romantikus regény szereplőjének és narrátorának képzelem magam, azaz próbálok úgy tekinteni a mindennapok szépségére, mintha mindez egy író fantáziájának volna a szüleménye. Ezzel mindig elérem, hogy értékelni tudjam az élet csodáját.

Számomra azért is más az idei nyár, mert elköltöztünk az albérletből, hogy használatba vegyük a házunkat. Ez sok pakolással, takarítással, kertrendezéssel, logisztikával jár, így kevesebb idő jut a pihenésre. Természetesen egy lakhely váltás sok stresszel is jár, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi is az a vágyott állapot, ami miatt megéri „feláldozni a nyarat”. Érdemes ilyenkor néhány víziót magunk elé vetíteni és ezekbe kapaszkodni, a nehezebb időszakok alatt. Amikor a súlyos dobozokat cipeltem le a 3. emeletről, az tartotta bennem a lelket, hogy elképzeltem, milyen lesz reggelente a saját teraszunkon inni a kávét, miközben a hálanaplómat írom. Ha te is olyan helyzetben vagy, hogy a nyáron felújítotok, költöztök vagy valami jobb érdekében munkálkodtok, gondolj a célra és élvezd a munkád hasznát!

Nemrég hallottam, hogyha elképzeljük azt, amire vágyunk, bekapcsolnak azok az érzések, amiket akkor éreznénk, amikor valójában is átélnénk. Van értelme tehát a vágyakozó, álmodozó várakozásnak! Képzeld el magad a vízparton napozva egy jó könyv társaságában (vagy amit te szívesen csinálsz)! 🙂 Júliusban voltunk 3 napot a Tisza-tónál, és én pontosan ezt a képet vizionáltam előre. Amikor valósággá vált és éppen olvastam a tó mellett, hallottam, ahogy a gáton a biciklisek azt mondják: „Ez a jó élet: olvasni és napozni!” Jót mosolyogtam és abban biztos voltam, hogy senkivel sem cserélnék! 

Még, ha nincs is lehetőség a hosszabb nyarlásra vagy sokat kell rá várni, simán lehet minivakációzni otthon is. Csak próbáld meglátni a lehetőségeket! Este borozni az erkélyen? Kibiciklizni a város széli tóhoz és lábat lógatni? Grillezni hétköznap csakúgy? Kétpofára enni a dinnyét? Munkából hazafelé csobbani a strandon?…. Te mi mindennel folytatnád? 

Én így alakítottam át magamban az enyhe féltékenységet és élveztem/élvezem az idei nyarat (is). Neked lennének még ötleteid?