Anyává válni technikailag csupán egy pillanat, a gyakorlatban azonban sok-sok éven át tartó folyamatos tanulás önmagunkról, a gyermekeinkről, a kapcsolatainkról. Számos kihívást tartogat ez a női szerep, amiben sokszor azt érezzük: „Nem bírom tovább! Nem vagyok jól… elegem van…” – Sok ügyfelem számol be erről, sőt én is átmentem rajta.

A legtöbb édesanya úgy írja le az érzést, mintha összecsapnának a fejük fölött a hullámok. Ilyenkor lenne legjobb segítséget kérni, szakemberhez fordulni, de általában ilyenkor a legnehezebb is. Nőket támogató kreatív coachként összegyűjtöttem néhány gondolatot és gyakorlati megoldást, ami segíthet, hogy anyaként jól lehess.

Az előző posztomban megosztottam hármat, ITT tudod elolvasni.

Nagyon sokszor, általában teljesen tudattalanul narráljuk belül a külső történéseket. Egy-egy szituációban megállapítjuk, hogy „ez most nehéz nekem”, máskor felkiáltunk odabent: „nem bírom tovább” stb. Figyeld meg egy napig, hogy miről mit gondolsz! Esetleg lehetne más szemmel is nézni az adott szituációt? 

A második kisfiamat télen vártam, a nagyobbik pedig másfél évesen igazi örökmozgó volt. Utáltam elindulni sétálni vele (bármennyire is tudtam, hogy pont az segít), mert mire felvettem a több réteg ruhát az egyre nagyobb testemre, felöltöztettem őt is, a babakocsit és minden mást előkészítettem, jóformán leizzadtam. Sokáig csak a nehézségeket láttam meg, de a szemléletmód váltás segített. Elfogadtam, hogy ez egy tény, hogy a 18 hónapos kisfiú folyton izeg-mozog, bennem növekszik a kisöccse, akit együtt várunk, odakint hideg van… – Nem kezdtem mérgelődni ezek miatt, nem mondom, hogy azonnal megszerettem a készülődést, de megszűnt az ellenállás, a negatív történetmesélés az adott helyzetről. Most már, ha menni kell, akkor menni kell és kész! 🙂

A sztori átírásának eggyel haladóbb verzója a hála gyakorlása. Ennek többféle verzója működhet, amelyekről ebben a cikkben írtam. Anyaként – a sok kihívás mellett – nem mindig vesszük észre, hogy arra vágytunk, amit most élünk. Gyerekekre, anyaságra, családra… A kép legtöbbször nem olyan idilli, mint a reklámokban, de bizony vannak pillanatok, amelyek felülmúlhatják minden várakozásunkat. Amikor csilingelő hangon kacag a gyerekünk, amikor a jóképű férjünk eljátszik a lurkóval, amikor elérünk egy-egy mérföldkőhöz… Ilyenkor bátran kimondhatjuk magunknak: „Na most irigylésre méltó a helyzetem.” – Akár kívülről is tekinthetünk a pillanatra, hogy más vajon mit gondolhat rólad, rólatok? Akinek nem adatik meg a családi idill, igenis azt érezheti, hogy neked milyen jó, hogy mindezt megélheted.

Anyaként töltődni, pihenni, kikapcsolódni sokaknak jelent kihívást, ami hamar elvezethet a kiégéshez. Hiába szereted a gyerekeidet, ha folyton fáradt, nyűgös, kedvetlen, türelmetlen vagy… Biztosan ismered azt a mondást, hogy először magadról kell gondoskodj ahhoz, hogy másoknak is adni tudsz. Mi tud ilyenkor segíteni?

Sokszor rutinból cselekszünk, pedig minden egyes nap lehetőségünk van csodák megélésére. Vedd észre ezeket és töltődj fel bennük! Élvezd, ahogy zuhanyzás közben végigcsorog a testeden a meleg víz! Örülj az ablakon beszűrődő napfénynek! Értékeld az elért kisebb-nagyobb sikereket (egy jól sikerült vacsora is annak számít)! Vedd észre és tedd különlegessé a pillanatokat!

Legyen stratégiád arra, hogy mi segít, ha mind (te is meg a gyerek/ek) rossz passzban vagytok. Ilyenkor sétálni mentek, mesét olvastok, zenét hallgattok és táncoltok, összebújtok vagy éppen megnézitek a kutyát az udvaron? A közös, feltöltő rutinok mankót adnak a kezedben, amikor testileg-lelkileg bicebócává válsz.

Igazán apróságokkal is kifejezheted magad felé a törődést. Legyen szó egy arcmaszk feltételéről, egy finom, meleg tea elfogyasztásáról vagy egy körömágyolaj felkenéséről… Ezekről azonban legtöbbször megfeledkezünk, még akkor is, ha egyébként minden adott hozzájuk. Célszerű úgy alakítani az életterünket, hogy több minden is figyelmeztessen bennünket az otthonunkban arra, hogy törődjünk magunkkal. Tegyük az arcmaszkot a fürdőszoba tükör elé, hogy biztosan eszünkbe jusson, vagy az íróasztalra az olajat, hogy gépelés közben ne felejtsük el a kezünkbe masszírozni…

Akár triviális is lehet ez a tipp, de sokan vagy nem gondolnak rá, vagy nem merik/ tudják megtenni. Segítséget kérni, delegálni nem szégyen, sőt szuper hasznos! Bátran hívj takarítónőt, rendelj házhoz ételt vagy kérd meg a férjedet egy kis gyerekfelvigyázásra, amíg te sétálsz egy kört. Tudom, hogy sokan nehezen kommunikálják az igényeiket, magunkat sem merik bevallani, hogy jól esne egy kis tehermentesítés vagy épp félnek attól, hogy „vajon mások mit gondolnak majd?”.  Rendben van, ha így érzel, de mind az érzésekkel lehet foglalkozni, mind a gyakorlati megoldásokkal. Ebben is segíthet egy támogató női coach.

Sokszor megesik, hogy a lehangoltságunk oka fizikai eredetű, így a testünk töltéséről is gondoskodni kell. Ismerd meg magad, járj utána annak, hogy neked mi segít! Szedj vitaminokat, tápláld magad jó ételekkel, mozogj a friss levegőn, pihenj, amennyire bírsz stb. Ha szükségesnek érzed, vizsgáltasd ki magad, hogy a lehető leghatékonyabb megoldásokat tudd a testednek nyújtani.

Gyerekkel az élet egy folyton változó, kiszámíthatatlan állapot, ami néha izgalmas, máskor inkább fárasztó. Ennek kezelésében hasznosak a rutinok, egy rugalmas napirend. Mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek megnyugvást ad egy körülbelül kiszámítható heti, napi rutin. Akár folyamatábrákat is készíthetsz (mint egy óvódában), ahol lerajzolod, hogy mit szoktatok csinálni hétfőn, mik a szabályok az asztalnál vagy milyen sorrendben kell felöltözni. (Ez a gyerkőcnek is segít, de neked is, hiszen a férjednek sem kell ezerszer elmondanod, hogy mit hogy szoktatok.) A rendszerek mellett ugyanannyira fontos a rugalmasság, a megengedés.  Nem kell mindig mindennek glédában állnia, a mosogatnivaló megvár, a kupit is el lehet viselni egy ideig… Maximalista és rendmániás anyaként tudom, hogy nem mindig könnyű ezt így látni, de ahogy én is trenírozom magam, úgy te is fedezd fel annak az örömét, hogy nem kell mindig mindent kontrollálnod!

Sok igazság van benne, én is hiszem, hogy anayként muszáj jól lennünk, ugyanakkor nem kell minden felelősséget magadra venni. Lesznek helyzetek, amikor neked jó a hangulatod, de a gyereked sírva ébred és vigasztalhatatlan… Attól, hogy anyaként jól érzed magad, nem tudod megváltoztatni a lelkiállapotát és nem is kell azt érezned: „na ez is miattam lehet”.

Ugyanakkor tény, hogy a családi egészt nézve az anya a mag, a házi tűzhely őrzője, a rendszer működtetője, így támogatni kell őt a jól létében. Amennyiben ezt külsőleg nem kapja meg, magának érdemes megteremtenie. Ebben a legtöbb segítséget az önismeret adhatja, amit nagyban megkönnyíthet egy szakemberrel való együttműködés. Minden bizonnyal, nehéz elköteleződni, de mivel jól tudom, hogy milyen kihívásokkal jár az anyai lét, így kialakítottam egy olyan, sajátos coaching működésformát, amiben az elfoglalt édesanyák számára is segítséget tudok nyújtani.