Neked is vannak gondolataid, amelyek – ha jobban belegondolsz – szenvedést okoznak? Szívesen megszabadulnál tőlük vagy legalábbis attól, hogy bántsák a lelked?

Hadd mutassam meg saját példámon keresztül, hogy ez lehetséges! A bejegyzés végén pedig eszközt is adok, hogy te is leszámolhass korlátozó hiedelmeiddel.

2018 szeptemberében találkoztam ezzel a gyakorlattal és kis híján azt mondhatom: Megváltoztatta az életemet. Nagyon vágytam arra, hogy fiatalon édesanyává váljak. Anyukámhoz hasonlóan akár már 24 évesen szültem volna. Az, hogy még 26 évesen sem volt gyermekem, de még kilátásban sem volt, egészen elkeserített. Ilyen gondolatok gyötörtek: „Ennyi idősen miért nem vagyok már anya!?” vagy „Sokkal fiatalabb lányoknak van már gyerekük.” Amikor megláttam egy fiatal párt kisbabával, elöntött a féltékenység. A Páromból szinte ki akartam erőszakolni, hogy akarjon már családot. Ez az egész szenvedést okozott bennem.

Aztán találkoztam Byron Katie munkásságával, amely lehetőséget adott arra, hogy szembenézzek ezzel a gondolatcsomaggal. A gyakorlatban kérdések segítségével térképezzük fel, hogy mik lennénk, milyenek lehetnénk, ha nem hinnénk el a bántó gondolatainkat.

Abból indul ki a gyakorlat, hogy elhisszük a szenvedést okozó gondolatot. Az enyém így szólt: „Szenvedek attól, hogy nem lettem fiatalon (26 éves) anya.”

Az elején kétszer rákérdez, hogy ez vajon igaz? Amikor mélyebbre néztem magamban rájöttem, hogy nem minden esetben szenvedek tőle, de továbbhaladtam az önvizsgálattal, a kérdések megválaszolásával. Rájöttem, hogy talán emiatt a hiedelem miatt képtelen vagyok elhagyni az óvónői pályát, ahol bár kielégül a gyerekek iránt érzett szeretet, de anyagi gyarapodásomat nem szolgálja. Megértettem, hogy a párkapcsolatban nem tudok őszintén kapcsolódni, feltételekhez kötöttem a szeretetet. Miután felismerjük, hogy mit okoz bennünk, ha elhisszük ezt a gondolatot, lehetőségünk van elképzelni, hogy milyen lenne az élet nélküle.

Izgalmas utazásra indulhatunk belső világunkban, hogy megértsük, mennyivel szabadabbak lehetnénk a szenvedést okozó hiedelmeink nélkül. Azután pedig 3 – az eredetivel ellentétes – állítást kell megfogalmazni és alátámasztani.

Ugyan, nem tudom felidézni mindhármat, de összefoglalva ez lett az új hiedelmem: „Örülök annak, hogy van még lehetőségem tanulni, fejlődni, érettebbé válni azelőtt, hogy anyává válok.”

Nem csak a szenvedést okozó hiedelmet, bármely gondolatunkat megvizsgálhatjuk. Én így írtam felül az esküvővel kapcsolatos elképzeléseimet. Eleinte elég konkrét elképzelésem volt, hogy arról, hogy mit akarok. Aztán beszélgettem a párommal az ő igényeiről, próbáltam olcsóbb és környezetbarát megoldásokat találni és a lehetőségek tárháza sokkal szélesebb lett, mint előtte.  A pozitív, magabiztos gondolatokat is megkérdőjelezhetjük. Így tettem az „Abban hiszek, amit én meg tudok oldani.” gondolattal, aminek a megvizsgálásával rájöttem, hogy mennyi veszélyt rejt ez a párkapcsolatomra nézve, ugyanakkor megerősített abban, hogy mindig tehetek a dolgok jobbá fordulásáért.

Te melyik gondolatoddal kezded? Írd meg kommentben vagy írj üzenetet, ha elakadsz!