„Boldog karácsonyt!”, „Kellemes ünnepeket!” – ezt mondjuk egymásnak úton-útfélen, és ezt halljuk mindenkitől. Ugyanakkor a családi viszályok, a meg nem értések nem nézik a naptárat, nem tudják, hogy ünnepre készül a világ. A jókívánságok mögött sokszor ott a fájó szív, amely tudja, hogy neki nem lesz békés és szeretetteli az ünnep. Én is nehéz lélekkel írom e sorokat, mert tudom, hogy nem pont olyan lesz az idei karácsonyom, amilyenre vágytam, de ennek ellenére szeretném megteremteni magamban, magamnak az ünnepet. Ezek az én „trükkjeim”:

„Fogadd el azt, ami van!” – bár elcsépelt tanács, mégis leírtam. Ilyenkor talán felüvölt az elme, hogy „Oké, de hogyan!?” Nekem ilyenkor segít, ha kiírom magamból, kipanaszkodhatom magam. Emellett próbálom megkeresni azt, hogy miért viselkedik a másik úgy, ahogy. Nálunk az a helyzet, hogy amióta együtt vagyunk a férjemmel, nem töltöttünk együtt egyetlen Szentestét sem, mert ő is a családjával szerette volna tölteni az ünnepet, és én is. Nem könnyű ezt megérteni és elfogadni számomra, hogy választani kell, de az segített, hogy emlékeztettem magam arra: „klassz dolog, hogy mindkettőnk családja értékes annyira, hogy szívesen töltjük velük az időt”. „Könnyebb” lenne ilyenkor, ha a párom rosszban lenne a családjával, mert akkor nem lenne kérdés, hogy velem tart-e ünnepekkor, de az élet többi részében fájna látni, hogy nincs jó kapcsolata a rokonaival.

A saját érzéseid felvállalása, és a másik fél megértése segíti a negatív helyzet elfogadását.

Van egy történetem, ami mindig emlékeztet annak a fontosságára, hogy az ünnep nem a dátumtól függ: Egyik évben pont a szülinapomon vesztünk össze a párommal. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy különlegessé teszem az estét, és elmentem egyedül vacsorázni. Fél évvel később, egy teljesen átlagos napon betoppant a férjem egy üveg pezsgővel és két szelet süteménnyel, bocsánatot kért, hogy a szülinapomon nem ünnepeltünk, és azért hozta a meglepit, hogy bepótoljuk.

Nekem sokat segítet a gondolat, hogy a Szenteste csak egyetlen nap az évből vagy a téli szünetből. Az ünnepek előtti és közötti időszakot nem haraggal és nehezteléssel akarom tölteni. Arra vágyok, hogy együtt díszítsük a fát itthon, csomagoljuk az ajándékokat, készítsünk süteményt… A ráhangolódás lehet fontosabb része az ünnepi időszaknak, mint az a néhány óra, ami ajándékozással, családi kajálással telik.

Nem éri meg feláldozni az ünnepi időszakot, csak azért, mert a Szenteste nem úgy zajlik majd, ahogy az ember szeretné!

Még akkor is lehet ünnepi hangulatot teremteni, ha a szeretteinkkel nem vagyunk éppen jóban. Ilyenkor „végre” van lehetőség egy kis énidőre. A másik embert nem tudjuk megváltoztatni, de a körülményeket alakíthatjuk mi is. Mi az, amit szívesen csinálsz, de hetek óta nem szántál rá időt? Mi az, amit szeretnél megadni magadnak? Írj össze néhány énidős tevékenységet, és szánj időt ezek megvalósítására! Akár egy illatos mécses vagy egy kellemes zene is segít az ünnepi hangulatteremtésben.

Az önmagaddal töltött idő ugyanolyan fontos, mint a szeretetteidre szánt idő. Ajándékozd meg magadat vele!

Hiszem, hogy az ünnep igazából ott van mindannyiunkban. Mindenkinek más fontos, másképp éli meg szívesen. Kívánom, hogy legyen bátorságot és önismereted meghallgatni a saját vágyaidat és aszerint alakítani a Karácsonyt!