„Nehéz vagy csodás?” – A kisgyermekes évek valódi arca
Biztosan tapasztaltad te is, hogy a kisgyermekes anyaságról mindenkinek megvan a véleménye. Vannak, akik azt mondják: „Ez a legnehezebb időszak, csak túl kell élni.” Mások: „Életed legszebb évei, élvezd ki minden pillanatát!” És ott vagy te, köztük – néha boldogan, néha kimerülten, sokszor mindkettő egyszerre –, és nem tudod, melyik oldalhoz kellene tartoznod.
A valóság az, hogy a kisgyermekes időszak pontosan olyan, mint az élet bármely más szakasza: hullámzó. Vannak benne örömök és nehézségek, kihívások és meglepetések. Az, hogy mit élsz meg belőle hangsúlyosabbnak, sokkal inkább múlik a belső beállítottságodon, a támogatottságodon és az aktuális élethelyzeteden, mintsem egy „objektív igazságon”.
Miért veszélyes a szélsőségekhez ragaszkodni?
- A túlideálizált kép (csak csodás, varázslatos, meghitt pillanatok) könnyen bűntudatot kelt benned, ha te épp küzdesz, fáradt vagy, vagy nem élvezed a mindennapokat.
- A csak túlélésre építő narratíva viszont eltompítja azokat a szépségeket, amik jelen vannak, de észrevétlenek maradnak, ha mindig csak a nehézségekre figyelsz.
- Mindkettő egyfajta lelki elszigeteltséget hozhat: ha nem tudsz azonosulni egyikkel sem, úgy érezheted, valamit rosszul csinálsz.
A kisgyermekes évek: hogyan lássunk tisztán?
Gondolj erre az időszakra úgy, mint egy összetett élményre. Lehet benne egyszerre jelen:
- a szeretet és a düh,
- az öröm és a fáradtság,
- a meghatódás és az unalom.
Ez nem ellentmondás, hanem az élet valósága. Tudatosítsd magadban: ez teljesen rendben van.
Hogyan vedd észre a szépet?
Az örömöket nem mindig a nagy dolgokban találjuk. Néha annyira aprók, hogy észre sem veszed őket, ha nem figyelsz tudatosan. Íme néhány konkrét tipp:
- Lassíts, ha tudsz. – Egy pillanatra állj meg, amikor a kisgyereked rád mosolyog, hozzád bújik, vagy csak furán ejti ki a szavakat. Ezek a pillanatok gyorsan tovatűnnek, próbáld őket teljes lényeddel átélni.
- Írd le. – Tarts egy naplót vagy jegyzetfüzetet, ahová minimum napi 1 szép pillanatot leírsz. Visszaolvasva rájössz: sokkal több öröm van a napjaidban, mint gondoltad. A hálaadásnak nagyon pozitív hozadékai vannak, használd ki!
- Beszélgess olyan anyákkal, akik a valóságban élnek. – Olyan közösségben legyél, ahol nem verseny van, hanem kapcsolódás. Ahol meg lehet osztani azt is, hogy „ma nagyon nehéz volt”, meg azt is, hogy „ma jót nevettünk együtt”.
Mit kezdj a nehézségekkel?
A nehézségek nem azért vannak, mert valamit elrontottál. Azért vannak, mert ez a valóság része. De nem mindegy, mit kezdesz velük.
- Ne bagatellizáld el őket. – A „másnak sokkal rosszabb” hozzáállás nem segít. Neked most ez nehéz, és ez épp elég ok arra, hogy törődj vele.
- Kérj segítséget. – Ez nem gyengeség, hanem erőforrás. Lehet az párod, szülő, barátnő, szakember vagy egy csoport, ahol értenek és támogatnak.
- Adj magadnak elismerést. – Napi szinten teszel valami olyat, amit más életszakaszban talán egy egész hétre osztanál be. Legyen szó figyelemről, szeretetről, türelemről vagy logisztikai bravúrokról – ezt érdemes észrevenni.
- Tarts szüneteket, amennyire lehet. – Nem kell egész nap maximumon teljesíteni. Nyugodtan vegyél vissza a tempóból! Pár perc csend, egy séta, egy zuhany egyedül – ezek nem luxusok, hanem üzemanyagtöltések.
Nem választani kell – megengedni
Nem az a cél, hogy eldöntsd, a kisgyermekes időszak „nehéz” vagy „csodás”. Az a cél, hogy megengedd magadnak, hogy egyszerre lehessen mindkettő. Hogy lásd, amitől fáradt vagy – és amitől megtelik a szíved. Hogy ne hibát keress, hanem kapaszkodót. Hogy megéld, ne túléld. Az örömeivel és a kihívásaival együtt.
Abban támogatlak, hogy kisgyerekes anyaként fokozatosan, lépésről-lépésre közelebb kerülj ahhoz, hogy csökkentsd a káoszt magad körül, önazonosan egyensúlyt teremts az életterületeid között, valamint megtanuld örömmel élni a mindennapokat.
0 hozzászólás