Amikor tavaszodik, nálam két dolog történik: szerelmes vagyok és felfedeznék. Néhány évvel ezelőtt pontosan így február végén kezdtünk ismerkedni a férjemmel és a másik felfedezése tart a mai napig. Összegyűjtöttem – a teljesség igénye nélkül -, hogy nálunk mi minden vált be:

“A hétvégén menjünk inkább tömegközlekedéssel!” – kérte a Párom, amikor a programot terveztük. “A 10 kilométer túl könnyű, válasszuk a 20-as távot!” – javasolta, amikor azon tanakodtunk, hogy a teljesítménytúrán hány kilométert gyalogoljunk. Én pedig kétszer is úgy döntöttem, hogy legyen az ő kívánsága szerint.

Nem azt jelentette ez, hogy alárendeltem magam az akaratának, csupán azt, hogy az Ő másfajta véleménye, számomra egy új nézőpont lehet(ett). 

Arra jutottam, hogy teret adni a másik kérésének egyáltalán nem oda vezet, hogy kevesebbek leszünk általa, hanem épít, új dimenziókat nyit.

Egyik este a Párom felvetette, hogy menjünk át a szomszédba, meglátogatni egy régi ismerősét és megnézni újszülött kisbabáját. Nem volt túl sok kedvem hozzá, szívesebben pihentem volna otthon, mégis azt feleltem, hogy “Ha szeretnéd, menjünk.” A látogatás jóval hosszabbra nyúlt, mint képzeltem, de egy egész jó beszélgetés kerekedett a végén belőle, ahol nézőpontok ütköztek, hangos nevetések csendültek, vélemények hangoztak. Érdekes volt, feltöltődve indultunk haza.

Eszembe jutott az Igenember című film, ahol Jim Carrey élete gyökeresen megváltozik attól, hogy “igen”-t mond mindenre. A filmben nyilván kissé túlozva van, de valami hasonlót élek át ezáltal, mikor a másikra hagyom a döntést. Igent mondok az ő vágyára, igent mondok őrá, a másik emberre, igent mondok arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, igent mondok arra, hogy valami más történjen velem, mint, amit megszoktam. Egyetlen “nemmel” számos dologra “igennel” feleltem.

Amíg nem találkoztam a férjemmel, el sem tudtam képzelni, hogy mit szerethetnek az emberek a horgászásban. Sosem vágytam arra, hogy kipróbáljam, aztán összejöttem egy vérbeli horgásszal és én is “megfertőződtem” a vízparti élet varázsával. Az a nyitottság, hogy vele tartsak sokat segített abban, hogy megismerjem a világát és őszintén beleszerettem a horgászatba én is (azóta még a horgászvizsgát is letettem). Hasonló közös program nálunk a növények gondozása, a kertészkedés, és általában együtt vásárolunk be és főzünk. Ezek az együtt töltött mindennapi események segítenek abban, hogy minél jobban megismerjük egymást, hiszen egy egyszerű kertrendezés alatt is beszélgetünk, segítjük a másikat, tervezünk és élményeket szerzünk.

“A kommunikáció lényege a közelítés.” – fogalmaztam meg a minap, hiszen a beszélgetések során mind közelebb kerülünk a társunkhoz, az ő világához. Azt gondolom, a párkapcsolati kommunikáció akkor működik, ha folyamatos és mindenről lehet beszélni. Hiszem, hogy kell egy napi minimum, egy “Milyen napod volt?”, amiből egy csomó dolog leszűrhető. Megtudhatod milyen problémával áll szemben a párod, hogy milyen lelkiállapotban van, mi foglalkoztatja őt, milyen jó dolgok történtek vele, mire vágyik stb. Hallgasd őt érdeklődve és utána oszd meg vele te is a hogylétedet.

Amikor egy kicsit mélyebb beszélgetésre vágytok, próbáljátok ki az alábbi beszélgetésindító módszereket. Egy kutatás szerint van 36 kérdés, amire ha mindketten válaszoltok, újra egymásba szerettek. Vannak egyéb társasjátékok, amelyek jó kiindulópontjai lehetnek a beszélgetéseknek: Ungame, Dixit, StoryCube. 

Kíváncsi vagyok, hogy a ti párkapcsolatotokban melyek azok a módszerek, amelyekkel mélyebben megismerhetitek egymást. Írd meg kommentben!