Hogyan ne stresszeljen a gyermekvállalás?
Június óta gondolkozok azon, hogy megírjam-e a történetünket, de sokáig ez csak rólam szólt volna. Mostanra azonban megalkottam azokat a módszereket magamnak, amikkel csökkentem a gyermekvállalás körüli stresszt. Ezeket szeretném megosztani veled. Bízom benne, hogy segít annak, aki hasonló helyzetben van:
Az én történetem: Az első elment...
Május elején megállapították a várandóságomat. Akkor azt mondták 6 hetes kismama vagyok, bár a magzat még nem is igazán látszott, csak a burok, ami körülveszi. Nagyon örültünk a hírnek, de még nem mertük beleélni magunkat, hiszen a 12. hétig teljesen bizonytalan, hogy megmarad-e a baba vagy sem. Innentől kezdve erős aggódással figyeltem önmagam, majd egy hét múlva kezdtem érezni, hogy valami nincsen rendben. A testem jelzéseit figyelve, megszűntek a várandósságra utaló jelek (pl. mellfeszülés). Próbáltam nem erre koncentrálni, próbáltam pozitív megerősítéseket alkalmazni, de nem volt könnyű figyelmen kívül hagyni a megérzéseimet. 3 hét múlva mentem a kontrollvizsgálatra, lélekben felkészültem jóra és rosszra is. Még így is megrázott a hír, hogy a magzatom nem fejlődött tovább. Kiírtak műtétre 4 nappal később. Ez idő alatt akár természetesen is elindulhatott volna a vetélés, de mivel ez nem történt, így végül megműtöttek. Előtte olvasgattam a természetes vetélésről, és én ettől eléggé bepánikoltam, nem akartam átélni ezt az elengedést. Talán számomra jobb is volt a műtét, amiből nem érzékeltem semmit.
Azt javaslom mindenkinek, hogy járjon, utána az összes eshetőségnek (akár műtét, akár természetes vetélés). Sokkal jobb felkészülni arra, hogy mi történhet veled, mintha váratlanul érnének ezek a helyzetek. Tanulj önmagadról, a női működésről, mert a tudás magabiztosságot ad. Megnyugtató, ha tudod, mi vár rád.
Az én történetem: Az újra próbálkozás
Az orvosok azt javasolták, hogy 3 ciklust várjunk meg, utána próbálkozzunk újra. Most már újra rajta vagyunk a babaprojekten és az első vérzésem késett, több, mint egy hetet. Teljesen bestresszeltem, mert mindennek ellenére a terhességi tesztek negatívak maradtak. Nem sikerült eljutnom a szakrendelésre, így végül időpontot foglaltam egy magán nőgyógyászhoz. Egy nappal a vizsgálat előtt megjött, így lemondtam a bejelentkezésemet. Könnyen lehet, hogy annyira rástresszeltem a baba témára, hogy ez borította meg a ciklusomat. Ez volt az én “rövid” sztorim, aminek szeretném levonni a tanulságait:
Lelki feldolgozás - Ami segített
A műtét után gyorsan felgyógyultam fizikailag, lelkileg több idő kellett hozzá, mégsem akartam traumaként megélni a velünk történteket. Nem akartam én lenni a “lány, akinek elment a babája”. Nem arról van szó, hogy érzékelten vagyok, vagy nem akartam volna gyermeket (mert, aki ismer, tudja, hogy 16 éves korom óta készülök az anya szerepre). Miután kiderült, hogy a magzat nem fejlődött tovább, a mi életünk nem állt meg, és valahogy fel kellett ezt dolgozni. A legelején én kevésbé sokkolódtam, valószínűleg azért, mert a fókusz az előttem lévő műtéten volt. Próbáltam racionálisan megközelíteni a kérdést és okokat kerestem arra, miért kellett ezt megélnünk. Egyszerre volt bennem, hogy “nem volt még itt az ideje”, “sok mindenkivel előfordul a 6-9. hétben a magzat elvesztése”, próbáltam észérveket keresni. Néha viszont igazságtalannak tartottam, hogy miért pont velünk történik mindez? – Akármik is az érzéseid, a gondolataid, fogadd el őket.
Nekem sokat segített, hogy próbáltam megérteni, mi történik ilyenkor. Mik lehetnek a fizikai kiváltó okok. Vizsgáltam magam, az életünket, hogy miért kell még várnunk (ekkor még a költözés előtt voltunk és próbáltam ezzel vigasztalni magam: várandósan nem tudtam volna annyit cipekedni). Emellett nekem jól esett beszélni róla, és kiderült, hogy sokan megéltek hasonlót, nem egyedüli a helyzetem. Természetesen engedtem a könnyeimnek és megsirattam az elsőt, valamint a naplóírás is sokat segített.
A legnehezebb számomra az volt, hogy mostanában elég sokan válnak anyává a közvetlen közelemben és szeretnék velük örülni, de ez nem mindig jön könnyedén. Éppen ezért, próbálok felkészülni lelkileg arra, ha kismamákkal találkozok. Amikor pedig rámtör az érzés, hogy nekem is kerekedhetne már a pocakom, akkor elbújok egy kicsit sírni. Nem szégyen ez, ha segít. Azt tartom csak fontosnak, hogy ne úgy álljak ehhez az élményhez, hogy megbélyegzi a jelenem, a jövőmet, hanem elfogadjam, hogy ez megtörtént, az életem része, de nem fontosabb, mint bármi más.
A fenti sztorimban, amikor késett a menstruációm, rástresszeltem és ez is közrejátszhatott abban, hogy nem jött meg időben. Hogyan lehet kivédeni ezt!? Főleg úgy, hogy a múltbéli tapasztalatok negatívak voltak. Hogyan lehet belevágni aggódás nélkül egy újabb várandósságba? Mi az, ami segíthet?
Válts fókuszt!
Hiszem, hogy a gyermekvállalás egy csodálatos folyamat. Már attól kezdve, hogy a szex élvezetes, a kapcsolat jól működik, a nő békében van testével-lelkével. Szeretnék így tekinteni a gyermekáldásra. Éppen ezért nem szeretem a kifejezést, hogy “babaprojekt” vagy “próbálkozás”, mert ezek eredményeket várnak tőlünk. Próbálok úgy tekinteni a következő időszakra, hogy a fókusz azon van, hogy a kapcsolatunk legyen szeretetteljes, a szerelmeskedést élvezzük, a testemet-lelkemet tápláljam jól. Ráébredtem az utóbbi időben, hogy kevés valódi kikapcsolódás van az életemben, amikor nincs a tevékenységemnek egyéb célja csak a feltöltődés. A munkám mellett a vállalkozásépítés a hobbim, amit bár szeretek, de nem mindig tölt fel, van hogy plusz stresszt rakok a nyakamba általa. Én is azt tanulom és neked is segíthet, ha a gyermekvállalás helyett más dolgokra fókuszálsz. Találj más célokat is, amelyek elterelik a figyelmedet az aggódásról!
Találj kapaszkodót!
Amikor elöntötte az agyamat a stressz, az aggodalmakkal teli gondolatok, úgy éreztem, mintha elkapna az örvény és húzna mind mélyebbre. Kellett egy kapaszkodó, ami segít visszaevickélnem a felszínre. Egyszer csak jött egy mondat, egy gondolat és most már eszerint állok a gyermekvállalás kérdéséhez: “Az a gyerek, amelyik szeretne megszületni, az meg fog.” Hinni akarok abban, hogyha eljön az ideje, akkor egy magzat kiválaszt bennünket szüleinek és megküzd az életéért. A várandósság első időszakában mindentől megijedhet az ember: “nehezebbet emeltem, most mi lesz!?”, “nincsenek reggeli rosszulléteim, valami baj van!?”… Bele lehet ebbe csavarodni, de ha van egy mondat, egy gondolat, amibe kapaszkodni tudsz, az visszahoz a valóságba. Találj egy ilyet vagy használd az enyémet!
Mi a te történeted?
Ezek voltak a saját tapasztalataim. Tudom, hogy ez egy nagyon érzékeny téma, véletlenül sem szeretnék “megmondó ember” lenni. Nem gondolom, hogy mindenkinek így kell feldolgoznia, csak egy választható irány, amit mutatok. Kérlek, írd meg, ha átéltél hasonlót, segítsük egymást tapasztalatainkkal! Neked mi segített? Hasznosak voltak számodra a gondolataim? Ha pedig úgy érzed, beszélnél róla, szeretnél lélekben is felkészülni egy újabb várandósságra, keress bátran az info@fayhanna.hu-n! Akinek aktuális a téma annak szívből kívánom, hogy mielőbb a kezében tarthassa a pozitív tesztet! ♥
Abban támogatlak, hogy nőként fokozatosan, lépésről-lépésre közelebb kerülj ahhoz, hogy önazonosan egyensúlyt teremts az életterületeid között, valamint megtanuld örömmel élni a mindennapokat.
0 hozzászólás