Kamaszkoromban készítettem magamnak egy csomózott karkötőt, amin ez a felirat volt olvasható: I LIKE MY LIFE. Imádtam az életemet: kalandos, játékos, színes, álmodozó, könnyed és boldog volt. Egészen gyermekkoromtól kezdve burokban nőttem és, ha értek is bántások, a pozitív életszemléletem mindig túllendített a nehezebb helyzeteken. Ez a boldog állapot 23 éves koromig tartott és akkor hirtelen eltűnt az a lelkes, önfeledt, magabiztos Hanna, aki addig voltam. 

Kétségbeesetten kerestem önmagam és folyton azt kérdezgettem magamtól, hogy miért szünt meg az örömöm, hová lett a lelkesedés belőlem, miért vesztettem el a pozitív szemléletemet? Mára tudom a választ: nem tűnt el, csak ekkor jött el az életemben a pont, hogy elkezdtem felelősséget vállalni az anyagi helyzetemért, a lakhatásomért, a munkámért, ideje volt felnőni. Az előtt is önálló életet éltem, de még mindig körülöttem volt a burok, amiből önszántamból kiléptem 23 évesen. A felnőtté válás eltörölte belőlem a gyermeki örömöt, a nagy fokú felelősséget nem tudtam összeegyeztetni azzal, hogy továbbra is rózsaszínben lássam a világot. 

A következő 5 évet azzal töltöttem, hogy újra felfedezzem önmagam. A napjaimat áthatotta a boldogság keresése, folyamatosan arra a kérdésre kerestem a választ: Hogyan teremthető meg a boldogság? Könyveket olvastam, motivációs trénereket hallgattam, praktikákat próbálgattam, a rögeszémmé vált a boldogságkutatás. Olyannyira, hogy sokszor észre sem vettem azokat a pillanatokat, amikor boldog voltam. Azt is nehezen láttam meg, hogy a boldogság folyamatosan ott volt bennem, körülöttem, csak hangulatomnak megfelelően folyamatosan hullámzott. Szeretettem volna megoldást találni arra, hogyan tudok tartós boldogságot fenntartani. Mára ráleltem a saját boldogságreceptemre, és hiszem, hogy ez az, ami mindenkit boldoggá tehet:

Életünket behálózzák a mindennapi szokásaink, nagymértékben befolyásolja a hangulatunkat az, hogy mit gondolunk, hogyan cselekszünk, mivel telnek el a napjaink. Sokszor azt hisszük, hogy az tesz minket boldoggá, ami történik körülöttünk, de nem mindig vesszük tudomásul azt, hogy a boldogságot magunk is megteremthetjük. Mostanra újra boldog vagyok, mert rutinná tettem az örömhozó mentális és fizikai szokásokat. Igyekszem olyan gondolatokkal megtölteni az elmémet, amelyek az élet szépségére emlékeztetnek, és próbálom a napjaiban olyan tevékenységeket végezni, amelyek boldoggá tesznek.

Amióta felfedeztem a boldogságszokások erejét, azóta szeretnék minél több nőtársamnak  segíteni abban, hogy kialakítsák a mindennapi boldogságukat. Szeretnél te lenni a következő!? Írj az info@fayhanna.hu-ra!