Pár hónapja egy izgalmas önismereti utazáson vettem részt, mégpedig az előző naplóm lapjai között. A Tisza-tó partján ülve a nyár eleji napsütésben végigéltem egy év külső-belső történéseit. Ekkor megígértem nektek és magamnak, hogy megírom a tapasztalataimat.

Magam előtt láttam, hogy a változás folyamat, sosem történik egyik napról a másikra. Nem is szabadna, hogy így történjen, hiszen akkor kimaradna belőle a tapasztalás jellemfejlesztő hatása. Mostanság stresszes időszakot élek meg, mert nem mindig értem, hogy miért kell bizonyos dolgokra türelmesen várni. Valószínűleg majd a jövő adja meg a választ, a tanulságot, amit remélem viszontlátok majd a következő naplóm oldalain. Elemezve, újraolvasva a múltat jobban tudom tervezni a jövőt és megélni a jelent.

Az előttem lévő tó vize és a naplómban visszaköszönő érzelmi állapotom is ugyanazt a mintázatot mutatta: hullámzott. Az új naplómba ezeket a sorokat írtam: „Világosan látszik, hogy szinte napról napra változik a hangulatom és ez oda vezet a „szar” napokon, hogy mindent megkérdőjelezek, túlagyalok, beleszenvedem magam egy állapotba, ami persze még mélyebbre ránt. A feladat tehát az, hogy egyensúlyra leljek.” Mindig is erősen érintett a hangulatingadozás, ezért kerestem a módszereket, amelyekkel kezelhetem. Ezúttal azonban a naplóm nem csak a problémát világította meg, hanem a megoldást is:

A teleírt sorok közül előtűnt, hogy mennyire jól éreztem magam azokon a napokon, amikor leküzdve fáradtságot, motiválatlanságot, mégis belevágtam valamely feladatom megvalósításába. Ekkor nem agyaltam, hanem csináltam. Hibáztam, újrapróbálkoztam, tanultam, tapasztaltam és néha megálltam, hogy büszke legyek magamra. Bár már ismertem ezt a tippet, hogy Kezdd el és megjön az ihlet!, kicsit olyan ez, hogy az ember a maga kárán tanulja a legtöbbet. A naplómban szembesültem igazán azzal, hogy az egyensúly abban rejlik, hogy akkor is csinálom, amikor nincs kedvem hozzá.

Szinte minden alkalommal, amikor valami bajomat írtam le vagy a párkapcsolatommal függött össze, vagy azzal, hogy nem haladok a vállalkozásommal. Egyértelműen látszik, hogy ez a két terület van legnagyobb hatással az életemre. Ezeket kell rendbe tenni és egyensúlyba hozni a boldogságomhoz. Azt már tudtam (egy 2018-as gyakorlat segítségével), hogy erre a kettőre kell tereljem a fókuszt, de érdekes volt látni a naplómban, hogy ezek a területek akaratlanul is meghatározza, hogyan érzem magam a bőrömben. A mai napig látszik, hogy szinte csak ezekről írok.

A naplóm újraolvasása adta meg azt a tapasztalatot, hogy a vonzás valóban működik. Hiszem, hogy van előnye annak, ha az ember megfogalmazza a félelmeit, a szenvedéseit, de fennáll a veszélye annak, hogy ezeket magához vonzza. Találtam egy felsorolást, amelyben azt gyűjtöttem össze, hogy milyen aggályaim voltak az írás pillanatában. Amikor ezeket papírra vetettem, megkönnyebbültem. Amikor viszont újraolvastam, feltűnt, hogy több félelmem is valóra vált. Mit lehet csinálni ezzel!? Az első lépés a probléma felszínre hozása, de egyből utána azon kell gondolkozni, hogyan oldod majd meg. Adott egy negatív érzés, amit, ha leírsz és elfogadsz, könnyebben megláthatod a megoldást. (Máskor is végigvittem ezt a folyamatot, de akkor nem vonzottam be a félelmeimet, mert azonnal a megoldáson kezdtem törni a fejem. Így azt is vonzottam magamhoz.)

Más talán meglepődne, ha a kezébe kerülne a füzetem, mert több helyen található párbeszédes forma, ahol B.C. és Én beszélget. Life coachként tudom, hogy a kérdéseknek mekkora erejük van, ezért megteremtettem a Belső Coachomat, aki a reális, kérdező, elemző részem. Egy-egy nehéz élethelyzetben sokat segít, ha úgy tekintek magamra, mintha ügyfél lennék önmagammal szemben. Ezek a beszélgetések több oldalról vezetnek a problémamegoldáshoz. Ezt a technikát azóta mindenkinek jó szívvel ajánlom. 

Amióta nem nem kötelezem magam arra, hogy minden nap naplót kell írjak, azóta érzem mekkora önismereti, önfejlesztő hatása van az írásnak. Nekem talán könnyű, mert alapból grafomán vagyok, de hiszem, hogy mindenki számára érdemes legalább egyszer kipróbálnia a naplóírást. Akár kihívásként is felfogható, hogy egy hónapig nyomon követed az érzéseid, a megéléseid. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, mindenképp javaslom, hogy olvasd újra életed lapjait, és szerezd meg a saját újraolvasós tapasztalataid! 🙂